Kezdőlap / Az iskola története

Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola

A Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola (Informatikai Szakközépiskola) és Gimnázium 35 éves múltra tekinthet vissza. Ez évtizedek alatt több oktatási-képzési profilváltáson és ezzel összefüggésben több névváltozáson ment keresztül az iskola. Az épületet - itt, a Szépvölgyi út kanyarjában, gyönyörű környezetében - 1967 novemberében vették először birtokba a tanulók. Idézzük fel a múltat, az első 10 év történetét egy 1977-ben készült iskolakrónika részleteivel.

1967-80-ig

"1967. augusztus végének egyik meleg nyári délelőttjén az Árpád Gimnázium tanári szobájának egyik sarkában 6-7 pedagógus beszélgetett az első benyomások fontosságának tudatával. Egy alakuló, új iskola, az Ipari szakközépiskola tantestületének tagjai voltak. Szó került erről-arról, de legfőképp a 43-as Építőipari Vállalat "fergeteges" munkatempóját emlegették, melynek köszönhetően "albérletben" kell iskolát alapítaniuk. A Szépvölgyi út festői környezetében készülő iskolaépület átadási határideje csúszik, s így 1-2 hónapig az Árpád Gimnázium ad otthont a - részben ebből az intézményből kiváló - új iskolának, mely 5 osztállyal alakul, és érettségizett GÉPLAKATOSokat képez. Iskolánk neve az induláskor tehát III. kerületi Ipari szakközépiskola volt. Sokoray Lajos igazgató és Tényi Sándor igazgatóhelyettes irányította a 10 fős tantestületet. A tanítás tehát az iskolaépület elkészültéig az Árpád Gimnáziumban folyt. Az 5 osztály 3 tantermet kapott, délelőtt, délután, vándormozgalomban folyt a tanítás. A tantestület a gimnázium kicsiny könyvtárában húzta meg magát. Ilyen körülmények között a legfontosabb az volt, hogy mielőbb saját otthonunkba költözzünk. És néhány hónapos roppant izgalmas, a hétköznapok szokványos iskolai tevékenységén messze túlmutató munka kezdődött. Kevés pedagógusnak adatik meg, hogy az "emberfaragáson" túl iskolát is alapítson, szervezzen, kicsit szubjektív elképzeléseit is belevigye - persze az objektív lehetőségek határain belül - a pedagógiai "műterem" kialakításába. A 10 alapító tanárnak (Sokoray Lajos, Tényi Sándor, Újlaky Tibor, Derzsy Albert, Héra Gábor, Kliment Tibor, Melcher Béla, Novotny Zoltánné, Váradi Marianna, Wajand Ágnes) ez megadatott. Tanárok és diákok a tanítás utáni villanyt szerelték, meszeltek, takarítottak, bútorokat, könyveket és szemléltető eszközöket vásároltak és kunyeráltak más intézményektől, üzemektől. És lelkesen folyt az új épület berendezése, felszerelése. Egy biztos, nem "középhőmérsékleten" égtek a tanárok és a diákok ezekben az első hetekben".

1967. november 5-én került sor a Szépvölgyi úti iskolaépület ünnepélyes átadására. "A második évben indult be iskolánkban a géplakatos képzés keretében a termelő tevékenység. Az 1968/69-es tanévben költségvetésünk 7%-át termeltük meg "békazár" gyártással. Nevünk nem lévén, gyakran hívtuk tréfálkozva, magunk között iskolánkat "békazár szakközép"-nek. Ebben az évben folytak az előkészületek egy új, az ERŐSÁRAMÚ VILLAMOSIPARI profil felvételére. A profilváltás az épület bővítése nélkül elképzelhetetlen volt, így el kellett készíteni az épület fejlesztési tervét".

1970 szeptemberében indultak iskolánkban az új szakmai képzési célú osztályok: a géplakatos, azaz egy szakmára való képzést az "Erősáramú villamosgép- és készülékgyártó", azaz szakmunkacsoportos képzés váltotta fel. Ehhez néhány év múlva a felvonószerelő szakma is csatlakozott. A változás az akkori oktatáspolitikai irányelvek szerint ment végbe. Iskolánk új neve 1970-től: Fővárosi Tanács Ipari Szakközépiskola. Fenntartónk részben a Fővárosi Tanács, részben a Munkaügyi Minisztérium volt. 1976-tól a nevünk Erősáramú Szakközépiskola.

"Az átállás nem kis bonyodalmakkal járt. Az 1969-es tanévben beindultak az iskolabővítés munkálatai. Egy iskola amúgy sem a nyugalom fellegvára hát, még ha az építőipar "felvonul". Az építkezés közben zajlott az alapfokú villamos mérőterem felszerelése, a 3 új tanterem, irodák, műhelyek, raktárak, öltözők felszerelési tárgyainak beszerzése, szállítása. Persze a tanításnak is menni kellett. Hely hiányában a tornatermet használták raktárnak, így a testnevelési órákon megindult a "futás a Pasaréti térre és vissza" fedőnevű hadművelet. (Akkoriban arrafelé kevesebb ház, kevesebb utca volt.) A szó szoros értelmében csatatérré változott iskolánk. Lihegő, izzadt, tornagatyás ifjak hada özönlött időközönként ki-be az iskolakapun. Az előtérben közlekedő felnőttnek, egy netán betévedő szülőnek vagy hivatalos személynek ugyancsak vigyáznia kellett, hogy ne sodorja el az előtérben éppen "nekifutó" szekrényugrók sora vagy az emeletre föl-le fél-lábon ugrálók csapata. Az elméleti órákon pedig ugyancsak növelni kellett a hangerőt, hogy ellensúlyozza az építkezés zaját. "

Az 1971 márciusára elkészülő új épületrész és a beinduló villamos mérőtermek biztosították a szakmai képzés színvonalát, lehetővé tették a tanulók és tanulócsoportok számának emelését. Lassan 12 osztályos iskolává váltunk. Nálunk fejezték be tanulmányaikat a megszűnő Bláthy Technikum utolsó IV. osztályai is. Új tanárok is kerültek ezekben az időkben iskolánkba. 1972-ben például 7 új tanár ült a nyitóértekezleten a tantestületben. Az új, korszerűbb és elméletigényesebb szakma egyre jobb képességű tanulókat vonzott ide. Ez és a növekvő létszámú tantestület lehetővé tette, hogy oktató-nevelő munkánk színvonala emelkedjék. Iskolánk legtehetségesebb tanulóinak elismerése, ösztönzése, valamint hagyományteremtés volt a célja a Bláthy-díj megalapításnak az 1970/71-es tanévben. Bláthy Ottó nevét szerettük volna iskolánk névadójául már korábban megszerezni, erre azonban mindaddig nem volt lehetőség, míg ezen a néven működött Budapesten egy dolgozók esti technikuma.

Hogy milyen volt akkortájt, az "ősidőkben" az úgynevezett diákélet? Csak vázlatosan, ahogyan a krónikás emlékezik:

  • A 99%-ban hímnemű tanulóifjúság egyfolytában leány testvérosztály után áhítozott. Ha sikerült szerezniük egy-egy hajlandó leányosztályt - többnyire a szintén hasonló gondokkal küszködő, zömmel nőnemű Egészségügyi Szakközépiskolától - összejött a közös klubdélután. Izgalom, őrült hangos zene, a sötétben fényeknek és osztályfőnökök vizslató szemeinek fel-felvillódzása, az est vége közeledtén fogyatkozó "majomszigetek", majd kéz a kézben párocskák eltűnőben. A végén kimerült, "sikoltozó" tanerő: "Ne menjetek el mind, ki rámol össze?!!!"
  • Lagymatag, vezérelt diákközélet ("mozgalmi élet: KISZ"). A diákság érdekvédelmi érdeklődésének középpontjában (lásd: "diákparlament"): Miért nem lehet dohányozni? (Akkor sem lehetett!) Miért nincs büfé? (Akkor még nem volt.) Miért nincsenek lányok? (A szakma nehéz volt, és nem vonzotta őket.) Miért nem szervezik lelkesebben a tanárok a diákönkormányzatot? (Nincs új a nap alatt!) Miért nincs klubhelyiség?
  • Élénk röplabdaélet, bajnokságok, szép sikerek, persze csak keveseknek. Iskolánk röplabdacsapata országos 2. helyezést, 3. helyezést, budapesti 1. helyezést ért el középiskolai bajnokságokon.

És egy, szép emlék 1972. március 15-ének eseménydús napjáról: "Az iskolai ünnepséget Papp Laci többszörös ökölvívó olimpiai bajnok élménybeszámolója követte. Az aula zsúfolásig megtelt diákokkal, tanárokkal. A lépcsőkön, a korlátokon, az armatúrákon is lógtak. A vendég késett. Egyre fokozódott a türelmetlenség, nyüzsgés, már levegőt is alig lehet kapni. Végre megjelent a bejárati ajtóban, 150 centis földközelben, felemelte jobb kezét, s keresetlen egyszerűséggel: "Csak nem engem vártok, fiúk?" Vastaps! Utána pedig sok - sok nevetés a jópofa bajnok szövegén."

Az indulás és az első profilváltás eseménydús évei után és alatt még néhány említésre méltó adat:

  • 1972 szeptember 1-től 1973. tavaszáig mindkét igazgató betegsége miatt amolyan kis "interregnum" volt iskolánkban. Baj nélkül átvészeltük.
  • 1973/74: indul a Dolgozók 2 éves Esti Iskolája.
  • 1975/76-ban beindult a 4 éves esti és levelező tagozatú oktatás is. Ezek idővel, érdeklődés hiányában elhaltak.

Reggel 8 órától este 10-ig "üzemben" volt az iskola. Tartottak a munkás, szürke hétköznapok. Folytak az apróbb-nagyobb csaták: az idővel, a főhatóságokkal, elveinkkel, egymással, a gyerekekkel. És néha egy-egy kifénylő győzelem: "faház". Azaz a '70-es évek végén végre fellendülhetett a tanítás utáni iskolai klubélet. Korábban az épület zsúfoltsága miatt nem volt erre igazán lehetőség. A III. kerületi Telekügyi hatóságok - hosszú harcok után - hozzájárultak ahhoz, hogy az iskolatelek észak-keleti csücskén egy faházat állítsunk fel. Az alapozásba, a ház összerakásába, festésébe, berendezésébe boldogan bekapcsolódott igazgató, tanár és diák. A délutáni programok, a klubdélutánok ezután itt találtak otthonra, egészen addig, míg később, "kinővén" az iskolát, a tanítás céljaira igénybe kellett venni a jobb napokat megélt "faházat". Jelenleg a könyvtár üzemel benne.

Az 1980-as évek:

A viszonylagos állandóság évei voltak ezek. Megerősödött, stabillá vált a tantestület, bár kisebb fluktuáció ezekben az években is volt. Kikristályosodott oktatási célkitűzéseink, szilárd követelményrendszerünk, tapasztalataink, a tanuló utánpótlás biztos volta szép eredményekre tette képessé iskolánkat.
Diákjaink legjobbjai eredményesen vettek részt az "Országos Szakmai Tanulmányi Verseny"-eken. Az élvonalban végzőknek biztos egyetemi továbbtanulást biztosítottak ezek a sikerek. Két név a teljesség igénye nélkül: Horváth Tibor, Murmann Attila. Az egyetem elvégzése után néhányan tanársegédként (Badacsonyi Ferenc, Műszaki Egyetem) patronálták az egykori iskolájukból odakerülőket.
A '80-as évek egyre messzibbnek tűnő homályából nagylélegzetű iskolai műveltségi vetélkedők emléke rémlik fel. Kötelező volt akkoriban az ország minden iskolájában a KISZ által irányított "Ki tud többet Szovjetunióról?" c. vetélkedőn való részétel. Folyt, folydogált nem túl lelkesen. A tantestületben fellángolt a "csakazértis" hazafias buzgalom, és nagyszabású, az úttörőház színháztermében rendezett iskolai vetélkedők sorozatát szervezte: "Ki tud többet Magyarországról?" és "Ki tud többet Budapestről?" címmel.
Hónapokig folyt az előkészület, majd következett az egész délelőttöt betöltő versengés. Sokféle és izgalmas, sőt mulatságos, színpadra való feladatot kellett megoldaniuk a résztvevő csapatoknak, míg a többiek a nézőtéren izgultak. És jót szórakozva tanultak az egész délelőttös versengésen. Egy vidám részlet: Egy ízben élőképet kellett bemutatniuk a résztvevő csapatoknak egy híres magyar művészeti alkotásról. Az egyik csapat "Fazekas: Lúdas Matyi"-ját illusztrálta. Szereztek egy élő libát, s hogy a riadt jószág gágogása ne zavarja a színpadon zajló munkát, a csapattagok felváltva fogták a csőrét szegény libusnak a díszlet mögött, aki a fellépésre úgy kikészült, hogy véletlenül sem akart "Matyi" lábai közt maradni. Rikácsolva totyogott ide-oda, telepotyogtatva a színpadot. Azt a derültséget nehéz felejteni.
Családias, kis iskola maradtunk az 1980-as években is 12 osztállyal. A családias, humanista légkört bizonyítja, hogy nem volt ritka - és ma sem az -, hogy volt tanítványok gyerekeit oktatjuk - neveljük, hogy egy család több gyermeke talál(t) egy időben vagy kis időeltolással otthonra iskolánkban.

Az 1990-es évektől napjainkig

Az 1990-es évek ismét meghozták a nagy változásokat. Iskolák addigi vezetői - Sokoray Lajos, Tóth Lajosné, Kliment Tibor - nyugdíjba mentek, így az iskola élére 1992 május-augusztusában Solymár László igazgató úr és Dömötör Zita igazgatóhelyettes kerültek. A személyi változásokon túl szerkezeti-működési változásokra is sor került. Fenntartó hatóságunk, a Fővárosi Önkormányzat arra kérte 1991-ben iskolánkat, hogy indítson gimnáziumi tagozatot is évfolyamonként 1-1 osztállyal. Mivel ennek személyi feltételei megvoltak és az erősáramú szakképzés iránti érdeklődés erősen megcsappant, örömmel tett eleget az iskola a kérésnek. 1991 óta indul tehát a 2 szakközépiskolai osztály mellett minden évfolyamban 1 gimnáziumi osztály is. 1997-től ezekben a gimnáziumi osztályokban angol speciális tagozat is működik, emelt nyelvi óraszámmal.
De szakközépiskolai tagozatunkon is beérett a változás. Az informatikai robbanást, a politikai-gazdasági fordulatot követő megváltozott munkaerő piaci igényeket, az oktatáspolitikai határozatokat követve megszüntettük - kimenő rendszerben - a villamosipari képzést, és szakközépiskolai osztályainkban informatikai szakképzés indult és folyik napjainkig. A szakképzést, érettségit követően szerezhetik meg diákjaink. A szakmai profilváltás nem csekély anyagi és személyi nehézséget hozott. Megkezdődött villamosmérnök szaktanáraink csoportos átképzése. Szakközépiskolai osztályaink tanulói a "középfokú szoftverüzemeltető" szakmát tanulják. Számítógépparkunk állandó növekedésével, az újabb osztályok szakoktatásba való belépésével együtt járt - és jár mind e mai napig - az iskola átépítésének, átrendezésének szükségessége. Falak omlanak és emelkednek, termek korszerűsödnek, szépülnek nyaranta, amúgy mai módra, többnyire pályázati pénzekből.
És egy nagy-nagy öröm, egy réges-régi cél megvalósulására: 1994 decemberében névadó ünnepélyre gyűlhettek össze iskolánk dolgozói és diákjai. Bláthy Ottó neve végre felszabadult számunkra. A nagy feltaláló és tudós nevét ünnepélyes keretek között vette fel iskolánk. Azóta Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium a hivatalos nevünk.
Az 1990-es évek elejétől, több mint 10 éve alapítvány is működik iskolánkban alkotni vágyó és tudó tanulók pénztárcájának vastagítására. Tóth Árpádtól kölcsönzött neve, ,, A lélek fényűzése" arra utal, hogy alkotni, lelket, tehetséget belevinni valamibe, csak hogy szép szülessen, gondolkodni - írni, csak hogy kifejezzük önmagunkat, manapság általában nem kifizetődő, nem praktikus dolog. Kivéve persze a bláthysoknak!

Hát ennyit a jelenbe futó múltról, s hogy a napjainkból sarjadó jövő milyen lesz, - reméljük - rajtunk, bláthysokon, mindannyiunkon is múlik.
(A krónikás önmagától idézgetett.)

Novotny Zoltánné

Felvételi információk

Egyeztetett felvételi jegyzék

Eseménynaptár

További események...

Közzétételi lista

Közzétételi lista

Hírlevél feliratkozás

Cloud

Office365

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakgimnáziuma