Kezdőlap / Az iskola története

Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola

A Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola (Informatikai Szakközépiskola) és Gimnázium 35 éves múltra tekinthet vissza. Ez évtizedek alatt több oktatási-képzési profilváltáson és ezzel összefüggésben több névváltozáson ment keresztül az iskola. Az épületet - itt, a Szépvölgyi út kanyarjában, gyönyörű környezetében - 1967 novemberében vették először birtokba a tanulók. Idézzük fel a múltat, az első 10 év történetét egy 1977-ben készült iskolakrónika részleteivel.

1967-80-ig

"1967. augusztus végének egyik meleg nyári délelőttjén az Árpád Gimnázium tanári szobájának egyik sarkában 6-7 pedagógus beszélgetett az első benyomások fontosságának tudatával. Egy alakuló, új iskola, az Ipari szakközépiskola tantestületének tagjai voltak. Szó került erről-arról, de legfőképp a 43-as Építőipari Vállalat "fergeteges" munkatempóját emlegették, melynek köszönhetően "albérletben" kell iskolát alapítaniuk. A Szépvölgyi út festői környezetében készülő iskolaépület átadási határideje csúszik, s így 1-2 hónapig az Árpád Gimnázium ad otthont a - részben ebből az intézményből kiváló - új iskolának, mely 5 osztállyal alakul, és érettségizett GÉPLAKATOSokat képez. Iskolánk neve az induláskor tehát III. kerületi Ipari szakközépiskola volt. Sokoray Lajos igazgató és Tényi Sándor igazgatóhelyettes irányította a 10 fős tantestületet. A tanítás tehát az iskolaépület elkészültéig az Árpád Gimnáziumban folyt. Az 5 osztály 3 tantermet kapott, délelőtt, délután, vándormozgalomban folyt a tanítás. A tantestület a gimnázium kicsiny könyvtárában húzta meg magát. Ilyen körülmények között a legfontosabb az volt, hogy mielőbb saját otthonunkba költözzünk. És néhány hónapos roppant izgalmas, a hétköznapok szokványos iskolai tevékenységén messze túlmutató munka kezdődött. Kevés pedagógusnak adatik meg, hogy az "emberfaragáson" túl iskolát is alapítson, szervezzen, kicsit szubjektív elképzeléseit is belevigye - persze az objektív lehetőségek határain belül - a pedagógiai "műterem" kialakításába. A 10 alapító tanárnak (Sokoray Lajos, Tényi Sándor, Újlaky Tibor, Derzsy Albert, Héra Gábor, Kliment Tibor, Melcher Béla, Novotny Zoltánné, Váradi Marianna, Wajand Ágnes) ez megadatott. Tanárok és diákok a tanítás utáni villanyt szerelték, meszeltek, takarítottak, bútorokat, könyveket és szemléltető eszközöket vásároltak és kunyeráltak más intézményektől, üzemektől. És lelkesen folyt az új épület berendezése, felszerelése. Egy biztos, nem "középhőmérsékleten" égtek a tanárok és a diákok ezekben az első hetekben".

1967. november 5-én került sor a Szépvölgyi úti iskolaépület ünnepélyes átadására. "A második évben indult be iskolánkban a géplakatos képzés keretében a termelő tevékenység. Az 1968/69-es tanévben költségvetésünk 7%-át termeltük meg "békazár" gyártással. Nevünk nem lévén, gyakran hívtuk tréfálkozva, magunk között iskolánkat "békazár szakközép"-nek. Ebben az évben folytak az előkészületek egy új, az ERŐSÁRAMÚ VILLAMOSIPARI profil felvételére. A profilváltás az épület bővítése nélkül elképzelhetetlen volt, így el kellett készíteni az épület fejlesztési tervét".

1970 szeptemberében indultak iskolánkban az új szakmai képzési célú osztályok: a géplakatos, azaz egy szakmára való képzést az "Erősáramú villamosgép- és készülékgyártó", azaz szakmunkacsoportos képzés váltotta fel. Ehhez néhány év múlva a felvonószerelő szakma is csatlakozott. A változás az akkori oktatáspolitikai irányelvek szerint ment végbe. Iskolánk új neve 1970-től: Fővárosi Tanács Ipari Szakközépiskola. Fenntartónk részben a Fővárosi Tanács, részben a Munkaügyi Minisztérium volt. 1976-tól a nevünk Erősáramú Szakközépiskola.

"Az átállás nem kis bonyodalmakkal járt. Az 1969-es tanévben beindultak az iskolabővítés munkálatai. Egy iskola amúgy sem a nyugalom fellegvára hát, még ha az építőipar "felvonul". Az építkezés közben zajlott az alapfokú villamos mérőterem felszerelése, a 3 új tanterem, irodák, műhelyek, raktárak, öltözők felszerelési tárgyainak beszerzése, szállítása. Persze a tanításnak is menni kellett. Hely hiányában a tornatermet használták raktárnak, így a testnevelési órákon megindult a "futás a Pasaréti térre és vissza" fedőnevű hadművelet. (Akkoriban arrafelé kevesebb ház, kevesebb utca volt.) A szó szoros értelmében csatatérré változott iskolánk. Lihegő, izzadt, tornagatyás ifjak hada özönlött időközönként ki-be az iskolakapun. Az előtérben közlekedő felnőttnek, egy netán betévedő szülőnek vagy hivatalos személynek ugyancsak vigyáznia kellett, hogy ne sodorja el az előtérben éppen "nekifutó" szekrényugrók sora vagy az emeletre föl-le fél-lábon ugrálók csapata. Az elméleti órákon pedig ugyancsak növelni kellett a hangerőt, hogy ellensúlyozza az építkezés zaját. "

Az 1971 márciusára elkészülő új épületrész és a beinduló villamos mérőtermek biztosították a szakmai képzés színvonalát, lehetővé tették a tanulók és tanulócsoportok számának emelését. Lassan 12 osztályos iskolává váltunk. Nálunk fejezték be tanulmányaikat a megszűnő Bláthy Technikum utolsó IV. osztályai is. Új tanárok is kerültek ezekben az időkben iskolánkba. 1972-ben például 7 új tanár ült a nyitóértekezleten a tantestületben. Az új, korszerűbb és elméletigényesebb szakma egyre jobb képességű tanulókat vonzott ide. Ez és a növekvő létszámú tantestület lehetővé tette, hogy oktató-nevelő munkánk színvonala emelkedjék. Iskolánk legtehetségesebb tanulóinak elismerése, ösztönzése, valamint hagyományteremtés volt a célja a Bláthy-díj megalapításnak az 1970/71-es tanévben. Bláthy Ottó nevét szerettük volna iskolánk névadójául már korábban megszerezni, erre azonban mindaddig nem volt lehetőség, míg ezen a néven működött Budapesten egy dolgozók esti technikuma.

Hogy milyen volt akkortájt, az "ősidőkben" az úgynevezett diákélet? Csak vázlatosan, ahogyan a krónikás emlékezik:

  • A 99%-ban hímnemű tanulóifjúság egyfolytában leány testvérosztály után áhítozott. Ha sikerült szerezniük egy-egy hajlandó leányosztályt - többnyire a szintén hasonló gondokkal küszködő, zömmel nőnemű Egészségügyi Szakközépiskolától - összejött a közös klubdélután. Izgalom, őrült hangos zene, a sötétben fényeknek és osztályfőnökök vizslató szemeinek fel-felvillódzása, az est vége közeledtén fogyatkozó "majomszigetek", majd kéz a kézben párocskák eltűnőben. A végén kimerült, "sikoltozó" tanerő: "Ne menjetek el mind, ki rámol össze?!!!"
  • Lagymatag, vezérelt diákközélet ("mozgalmi élet: KISZ"). A diákság érdekvédelmi érdeklődésének középpontjában (lásd: "diákparlament"): Miért nem lehet dohányozni? (Akkor sem lehetett!) Miért nincs büfé? (Akkor még nem volt.) Miért nincsenek lányok? (A szakma nehéz volt, és nem vonzotta őket.) Miért nem szervezik lelkesebben a tanárok a diákönkormányzatot? (Nincs új a nap alatt!) Miért nincs klubhelyiség?
  • Élénk röplabdaélet, bajnokságok, szép sikerek, persze csak keveseknek. Iskolánk röplabdacsapata országos 2. helyezést, 3. helyezést, budapesti 1. helyezést ért el középiskolai bajnokságokon.

És egy, szép emlék 1972. március 15-ének eseménydús napjáról: "Az iskolai ünnepséget Papp Laci többszörös ökölvívó olimpiai bajnok élménybeszámolója követte. Az aula zsúfolásig megtelt diákokkal, tanárokkal. A lépcsőkön, a korlátokon, az armatúrákon is lógtak. A vendég késett. Egyre fokozódott a türelmetlenség, nyüzsgés, már levegőt is alig lehet kapni. Végre megjelent a bejárati ajtóban, 150 centis földközelben, felemelte jobb kezét, s keresetlen egyszerűséggel: "Csak nem engem vártok, fiúk?" Vastaps! Utána pedig sok - sok nevetés a jópofa bajnok szövegén."

Az indulás és az első profilváltás eseménydús évei után és alatt még néhány említésre méltó adat:

  • 1972 szeptember 1-től 1973. tavaszáig mindkét igazgató betegsége miatt amolyan kis "interregnum" volt iskolánkban. Baj nélkül átvészeltük.
  • 1973/74: indul a Dolgozók 2 éves Esti Iskolája.
  • 1975/76-ban beindult a 4 éves esti és levelező tagozatú oktatás is. Ezek idővel, érdeklődés hiányában elhaltak.

Reggel 8 órától este 10-ig "üzemben" volt az iskola. Tartottak a munkás, szürke hétköznapok. Folytak az apróbb-nagyobb csaták: az idővel, a főhatóságokkal, elveinkkel, egymással, a gyerekekkel. És néha egy-egy kifénylő győzelem: "faház". Azaz a '70-es évek végén végre fellendülhetett a tanítás utáni iskolai klubélet. Korábban az épület zsúfoltsága miatt nem volt erre igazán lehetőség. A III. kerületi Telekügyi hatóságok - hosszú harcok után - hozzájárultak ahhoz, hogy az iskolatelek észak-keleti csücskén egy faházat állítsunk fel. Az alapozásba, a ház összerakásába, festésébe, berendezésébe boldogan bekapcsolódott igazgató, tanár és diák. A délutáni programok, a klubdélutánok ezután itt találtak otthonra, egészen addig, míg később, "kinővén" az iskolát, a tanítás céljaira igénybe kellett venni a jobb napokat megélt "faházat". Jelenleg a könyvtár üzemel benne.

Az 1980-as évek:

A viszonylagos állandóság évei voltak ezek. Megerősödött, stabillá vált a tantestület, bár kisebb fluktuáció ezekben az években is volt. Kikristályosodott oktatási célkitűzéseink, szilárd követelményrendszerünk, tapasztalataink, a tanuló utánpótlás biztos volta szép eredményekre tette képessé iskolánkat.
Diákjaink legjobbjai eredményesen vettek részt az "Országos Szakmai Tanulmányi Verseny"-eken. Az élvonalban végzőknek biztos egyetemi továbbtanulást biztosítottak ezek a sikerek. Két név a teljesség igénye nélkül: Horváth Tibor, Murmann Attila. Az egyetem elvégzése után néhányan tanársegédként (Badacsonyi Ferenc, Műszaki Egyetem) patronálták az egykori iskolájukból odakerülőket.
A '80-as évek egyre messzibbnek tűnő homályából nagylélegzetű iskolai műveltségi vetélkedők emléke rémlik fel. Kötelező volt akkoriban az ország minden iskolájában a KISZ által irányított "Ki tud többet Szovjetunióról?" c. vetélkedőn való részétel. Folyt, folydogált nem túl lelkesen. A tantestületben fellángolt a "csakazértis" hazafias buzgalom, és nagyszabású, az úttörőház színháztermében rendezett iskolai vetélkedők sorozatát szervezte: "Ki tud többet Magyarországról?" és "Ki tud többet Budapestről?" címmel.
Hónapokig folyt az előkészület, majd következett az egész délelőttöt betöltő versengés. Sokféle és izgalmas, sőt mulatságos, színpadra való feladatot kellett megoldaniuk a résztvevő csapatoknak, míg a többiek a nézőtéren izgultak. És jót szórakozva tanultak az egész délelőttös versengésen. Egy vidám részlet: Egy ízben élőképet kellett bemutatniuk a résztvevő csapatoknak egy híres magyar művészeti alkotásról. Az egyik csapat "Fazekas: Lúdas Matyi"-ját illusztrálta. Szereztek egy élő libát, s hogy a riadt jószág gágogása ne zavarja a színpadon zajló munkát, a csapattagok felváltva fogták a csőrét szegény libusnak a díszlet mögött, aki a fellépésre úgy kikészült, hogy véletlenül sem akart "Matyi" lábai közt maradni. Rikácsolva totyogott ide-oda, telepotyogtatva a színpadot. Azt a derültséget nehéz felejteni.
Családias, kis iskola maradtunk az 1980-as években is 12 osztállyal. A családias, humanista légkört bizonyítja, hogy nem volt ritka - és ma sem az -, hogy volt tanítványok gyerekeit oktatjuk - neveljük, hogy egy család több gyermeke talál(t) egy időben vagy kis időeltolással otthonra iskolánkban.

Az 1990-es évektől napjainkig

Az 1990-es évek ismét meghozták a nagy változásokat. Iskolák addigi vezetői - Sokoray Lajos, Tóth Lajosné, Kliment Tibor - nyugdíjba mentek, így az iskola élére 1992 május-augusztusában Solymár László igazgató úr és Dömötör Zita igazgatóhelyettes kerültek. A személyi változásokon túl szerkezeti-működési változásokra is sor került. Fenntartó hatóságunk, a Fővárosi Önkormányzat arra kérte 1991-ben iskolánkat, hogy indítson gimnáziumi tagozatot is évfolyamonként 1-1 osztállyal. Mivel ennek személyi feltételei megvoltak és az erősáramú szakképzés iránti érdeklődés erősen megcsappant, örömmel tett eleget az iskola a kérésnek. 1991 óta indul tehát a 2 szakközépiskolai osztály mellett minden évfolyamban 1 gimnáziumi osztály is. 1997-től ezekben a gimnáziumi osztályokban angol speciális tagozat is működik, emelt nyelvi óraszámmal.
De szakközépiskolai tagozatunkon is beérett a változás. Az informatikai robbanást, a politikai-gazdasági fordulatot követő megváltozott munkaerő piaci igényeket, az oktatáspolitikai határozatokat követve megszüntettük - kimenő rendszerben - a villamosipari képzést, és szakközépiskolai osztályainkban informatikai szakképzés indult és folyik napjainkig. A szakképzést, érettségit követően szerezhetik meg diákjaink. A szakmai profilváltás nem csekély anyagi és személyi nehézséget hozott. Megkezdődött villamosmérnök szaktanáraink csoportos átképzése. Szakközépiskolai osztályaink tanulói a "középfokú szoftverüzemeltető" szakmát tanulják. Számítógépparkunk állandó növekedésével, az újabb osztályok szakoktatásba való belépésével együtt járt - és jár mind e mai napig - az iskola átépítésének, átrendezésének szükségessége. Falak omlanak és emelkednek, termek korszerűsödnek, szépülnek nyaranta, amúgy mai módra, többnyire pályázati pénzekből.
És egy nagy-nagy öröm, egy réges-régi cél megvalósulására: 1994 decemberében névadó ünnepélyre gyűlhettek össze iskolánk dolgozói és diákjai. Bláthy Ottó neve végre felszabadult számunkra. A nagy feltaláló és tudós nevét ünnepélyes keretek között vette fel iskolánk. Azóta Bláthy Ottó Titusz Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium a hivatalos nevünk.
Az 1990-es évek elejétől, több mint 10 éve alapítvány is működik iskolánkban alkotni vágyó és tudó tanulók pénztárcájának vastagítására. Tóth Árpádtól kölcsönzött neve, ,, A lélek fényűzése" arra utal, hogy alkotni, lelket, tehetséget belevinni valamibe, csak hogy szép szülessen, gondolkodni - írni, csak hogy kifejezzük önmagunkat, manapság általában nem kifizetődő, nem praktikus dolog. Kivéve persze a bláthysoknak!

Hát ennyit a jelenbe futó múltról, s hogy a napjainkból sarjadó jövő milyen lesz, - reméljük - rajtunk, bláthysokon, mindannyiunkon is múlik.
(A krónikás önmagától idézgetett.)

Novotny Zoltánné

Eseménynaptár

2017.09.01 8:00

Tanévnyitó ünnepély

További események...

Közzétételi lista

Közzétételi lista

Hírlevél feliratkozás

Cloud

Office365

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakgimnáziuma